kormányoz, hogy azö akarattya. bé tellyesedgyék. mi irántunk, és mindenek azö ditsöségére, és az ötet szeretöknek, jovokra legyenek.

Mint hogy pedíg az ö akarattya szerént kell tselekedni, és ahoz szabni magunkot. azért két dolgot kiván mi töllünk. az elsö a, hogy szüntelen kérjük azt tölle. a mi nékünk szükséges, és hogy fordittsa el töllünk, agonoszt. a második. a, hogy ugy visellyük magunkot, hogy mit kérünk, el vehessük. mert azok kik munkálodnak., az Isten áldását veszik. de azok nem, kik a resttségben élnek, példanak okáért, haszontalan gyözedelmet kérni, ha nem akarunk hartzolni, böv aratást kérni, ha nem vetünk.

Arra kell tehát agyermeket tanitani, hogy ez a két dolog együt jár. a munka. és az imádság. mert semmit sem nyerünk hanem kérünk., és haszontalan kérünk, ha azon nem igyekezünk. hogy meg nyerhessük. hogy pediglen meg lehessen értetni. azokal agyenge elmékel; az Istennek mindenhatoságát., eleibe. kell adni, a földi természetet, mutatni kell néki az eget, és a tsillagokat.

Hogy hogy, a gyermekeknek. fel kiálta télámon, én azokat magam sem tudom.

El hiszem felelé apáter. mert gyermek korában nem tanitották volt arra kegyelmedet. midön a gyermek anapot nézi, azt méltán tsudálhattya, és mitsoda helytelenség volna abban, ha véle meg üsmértetik, hogy az a nap, ha szinte nagyob légyen is a földnél. de az Isten szolgája, és arra. rendelte hogy az egész természetet vilagosittsa, ha ollyan fényes, tsudálatos, és nagy dolog engedelmeskedik annak a nagy urnak, hát az ember. aki oly kitsiny, oly nyomorult. oly gyenge, és aki el mulik mint az árnyék. hogy ne engedelmeskednék?

Végtire, arra kel vigyázni, ha azt akarják hogy a gyermeknek. idején meg érjék elméje, soha nem kell néki ugy

(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 88)


Előző oldal | Következő oldal